2026. októberi Allocutio az írországi Mária Légiótól
2026. október 25.
A Magnifica Humanitas-t Krisztus Teste szolgálja
Liam Ó Cuív atya
(Olvasmány: 32. fejezet, 11. Az indulás útjában mindig akadnak akadályok. 190. o.)
XIV. Leó pápa első enciklikája, amely az emberi személy védelméről szól a mesterséges intelligencia korában, és amelyet idén májusban tettek közzé, a Magnifica Humanitas címet viseli. Bevezetőjében a Szentatya arról beszél, hogy a mai emberiség döntő választás előtt áll: vagy egy új Bábel-tornyot épít, vagy olyan várost, amelyben Isten és az emberiség együtt lakozik (MH1).
Ezt követően XIV. Leó pápa továbbfejleszti ezt a két bibliai képet. A Bábel tornyának képét (1Móz 11,1–9), ahol az emberek stabilitást és hatalmat keresnek, és mindenekelőtt „nevet akarnak szerezni” maguknak. A pápa azonban rámutat, hogy ez a terv Istenre való hivatkozás nélkül született, olyan egységességgel, amely kiküszöbölte a sokszínűséget, és a közösség helyett a homogenizációt választotta; és kijelenti: „Amikor egy várost a gőg és az önellátásra való igény alapján építenek, … az eredmény nem az egység, hanem a szétszóródás” (MH7).
Leo pápa ezt szembeállítja a babiloni száműzetés utáni Jeruzsálem újjáépítésével. Nehémiás imádsággal, böjttel és a népért való közbenjárással kezdi. Ezután, ahelyett, hogy felülről kényszerítene megoldásokat, összehívja a családokat, mindegyiknek kijelöl egy-egy falrészt, amelyet újjá kell építeniük, meghallgatja és figyelembe veszi aggodalmaikat. Így születik újjá a város mindenki közös felelősségvállalása révén. „Ez” – mutat rá – „egy olyan vállalkozás, amelynek középpontjában Isten áll” (8). Leo pápa összefoglalja a jelenleg előttünk álló választást, majd miután kijelentette, hogy el kell kerülnünk a „Bábel-szindrómát”, így irányít minket: „Válasszuk a »Nehemiás útját«, amely kiemeli az együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy Isten városa biztonságos hely legyen a visszatérő száműzöttek számára” (MH10). Ezt megismétli enciklikája bevezetőjének legvégén is, amikor Leó pápa így ír: „Pásztori és atyai szívvel kérem mindenkit, hogy hagyjon fel egy újabb Bábel-torony építésével, és egyesítse erőit a közjó építésében, hogy az emberiség soha ne veszítse el szépségét, és a világ ismét felismerje az emberi szívet mint azt a helyet, ahol Isten lakozni kíván.” (MH16).
A Szentatya által számunkra felkínált választás, amely augusztini misszionáriusként és lelkipásztorként szerzett tapasztalataiból fakad, mindig is olyan kihívás volt, amellyel légionáriusként szembesültünk, és amellyel továbbra is szembesülni fogunk egy olyan világban, amely oly gyakran lebecsüli Isten hatalmát, és igyekszik kiküszöbölni az emberiség korlátait és gyengeségeit. A Légió már kezdetektől fogva, Frank Duff bölcs vezetése alatt igyekezett elkerülni a kizárólagosság minden formáját.
Az idei Légió zarándoklaton a Knock-i Szűz Mária-kegyhelyre Niall Coll püspök kijelentette: „Frank Duff legnagyobb eredménye nem egy szervezet megalapítása volt. Hanem az egyházról alkotott víziója, amely ennek hátterében állt. Úgy hitte, hogy a hétköznapi férfiaknak és nőknek a keresztség révén valódi szerepük van Krisztus küldetésében. Úgy hitte, hogy az imádságnak a szolgálathoz kell vezetnie. Úgy hitte, hogy a Szűz Mária iránti odaadásnak mélyebbre kell vezetnie minket Fia életébe. És úgy hitte, hogy amikor a hétköznapi emberek megengedik, hogy Krisztus rajtuk keresztül cselekedjen, rendkívüli dolgok történhetnek.”
Még a Mária Légió megalapítása előtt, 1916-os „Lehetünk-e szentek?” című röpiratában Frank Duff azzal érvelt, hogy kivétel nélkül minden egyes embert arra hívnak, hogy szent legyen azáltal, hogy a mindennapi élet rendes kötelességeit rendkívül jól teljesíti. Ebben a meggyőződésben, miszerint a keresztségben mindenki elhívást kap, előrevetítette a II. Vatikáni Zsinat által hirdetett általános szentségre való elhívást, amely elhívás nem korlátozódik a papokra, szerzetesekre és apácákra.
Amikor 1921-ben megalapította a Mária Légiót, elsődleges célja az volt, hogy kiaknázza azt, amit ő a hétköznapi polgárok körében „kiaknázatlan apostoli energia-tartaléknak” nevezett. Frank Duff minden tevékenységének középpontjában az a mélyreható betekintés állt az Egyház mint Krisztus Teste misztériumába, amellyel Isten ihlette őt, ahogyan Szent Pált is ihlette. Alapítónk úgy vélte, hogy a hétköznapi katolikusoknak fel kell hagyniuk azzal, hogy csupán „nézők” legyenek az Egyházban, és aktív résztvevőkké kell válniuk. A Mária Légió teljes mértékben azon az elven alapszik, hogy Isten az egyszerűek és alázatosak révén cselekszik. Úttörő látomását végül világszerte elismerték, amikor meghívták, hogy laikus megfigyelőként vegyen részt a II. Vatikáni Zsinaton.
Frank Duff teljes mértékben meg volt győződve arról, hogy másokban találkozunk Krisztussal. Az a vágya, hogy kinyújtsa kezét a másokban szenvedő Krisztus felé, legélénkebben abban nyilvánult meg, ahogyan közvetlenül cselekedett a korabeli szegényes Dublin utcáin. A Szent Vince Társaságban végzett tevékenysége során találkozott a szegényekkel és nyújtott segítséget nekik, majd a Mária Légió megalapítása után nem sokkal létrehozta a Morning Star és a Regina Coeli szállókat, és közvetlen segélyprogramot indított a hajléktalanok és a dublini hírhedt „Monto” vöröslámpás negyedben rekedt prostituáltak megsegítésére.
Ezeket a szavakat a Missziós Vasárnap egyházi ünnepének alkalmával mondom. Legyünk mi, légionáriusok, minden cselekedetünkben hűek ahhoz a jövőképhez, amely a Mária Légióját alapítása óta inspirálja. Tekintsünk magunkra, Krisztus Testében egyesülve, úgy, mint akik elhívást kaptak Jeruzsálem újjáépítésére. Mária, Krisztus Anyja, Krisztus Testének anyja is. Mindannyian az ő gyermekei vagyunk. Őrizzük meg alázatosan a Légió szellemét, Mária szellemét, az Úr alázatos szolgálójának szellemét.
